Sepenyőben sült libamáj "tejszínes" karfiolpürével

Ma főztem magamnak jutalomebédet, mert a tegnapi előadás az IBS-en nagyon jól sikerült, és utána szerettem volna kicsit ünnepelni a férjemmel, úgyhogy elmentünk vacsorázni. Az étterem első osztályú, és általában kedveljük, bár a konyha közel sem tökéletes, de eddig pár kellemes estét töltöttünk ott. A tegnapi sajnos kivétel volt, több okból is.

Tőlünk balra egy francia házaspár ült, a férfi szarvasgombás rizottót rendelt. A férjem ugyanezt kérte főételnek, és a mellettünk jobbra ülő olasz házaspár nőtagja is. Mivel ebben az étteremben a séf olasz, előtte kedélyesen elcsevegett az olaszokkal, majd kihozták a három rizottót: a franciáén és a férjemén középen egy vékony szelet szarvasgombával, az olasz nőén legalább öt-hat szelet szarvasgombával. Ez akár vicces is lehetne, hiszen mindenkinek a saját nációja felé húz a szíve, de én úgy gondolom, hogy egy ilyen kategóriájú étteremben ez nem megengedhető, főleg nem akkor, amikor három közeli asztalnál egy időben rendelik ugyanazt a fogást.

Az én Tengeri süllőm citrommártással és spárgával egy nagyon halvány minőségű tányér volt, a hal ízetlen és szálkás(!), a citrommártás minden karakter nélküli (kivéve néhány szál elviselhetetlenül keserű citromhéj darabot), a spárgák közül kettőnek pedig ehetetlenül szálas volt a vége, amit rajtahagytak. Szóval most főztem magamnak egy finom ebédet, mert megérdemlem, és mert a tegnapi vacsora minden volt, csak ünnepi nem L

2 fő részére:

35 dkg hízott libamáj
libazsír
kakukkfű
1 fej karfiol
5 dkg ghí
3 ek. kókusztekszín
őrölt szerecsendió
1 sárgarépa
1 lilahagyma
1 nagy gerezd fokhagyma

 

A libamájat felszeleteljük és a felhevített libazsíron mindkét oldalán pirosra sütjük. Sózzuk, borsozzuk, friss kakukkfűvel ízesítjük. A karfiolt puhára pároljuk, majd a ghível, sóval, borssal, szerecsendióval és a kókusztejszínnel simára turmixoljuk. A sárgarépát, a lilahagymát és a fokhagymát aprítjuk és a maradék zsíron megpirítjuk. Köretként tálaljuk.