A különböző szakácskönyveimben többször beszéltem már a hosszan főtt csontlevesről, hogy milyen finom, milyen hasznos, mennyire fontos. Az autoimmun protokollnak is az egyik pillére, lényegében mindig kell, hogy legyen a hűtőben, a mélyhűtőben, hogy lehessen inni, enni, főzni vele. Ez a leves elég különlegesre sikerült, mert a hozzávaló csontok, belsőségek és hús egy Szeged alatt lévő tanyáról, Tóth Szabolcséktól érkezett, ahol juhsajt készítéssel és bárányhússal foglalkoznak. A fűszerezése is merészebb volt, mint máskor, mert az alaplevet én csak sóval szoktam készíteni, de a bárány karakteresebb íze több fűszert is elbír, sőt, még jót is tesz neki. A májat nem tettem bele, azt külön ettem meg, három napra elég volt. Vékonyan szeletelve, egy-egy percig sütöttem mindkét oldalukat.
Hozzávalók:
bárány csontok
lábszár
vese
szív
lép
tüdő
só
zeller
sárgarépa
babérlevél
kurkuma
szegfűszeg
szegfűbors
fekete bors
A nagy leveses fazekamba kb. 4 liter vizet tettem, bele az összes bárányféleséget, 1 ek. őrölt kurkumát, 1 ek. sót, 3 babérlevelet, 1-2 szem szegfűszeget, 3 szegfűborsot és 1 teáskanálnyi egész fekete borsot. Ezt főztem kb. 6 órát, de lehet hosszabban is. A zellert és a sárgarépát csak a főzési idő vége felé adom hozzá, hogy ne főjenek szét. Több napra adott bőséges ennivalót, és a leszűrt léből a mélyhűtőbe is került belőle. Amikor megmelegítek egy-egy adagot, mindig adok hozzá valami friss zöldet, itt éppen rukkolát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése