A Morgóhal szága (és szaga)

Karácsony előtt pár nappal a Corában jártam, és gondoltam, veszek halat és beteszem a mélyhűtőbe, jól fog jönni valamikor a két ünnep között. A lazac épp le volt értékelve, tehát abból vettem egy kilót, aztán megakadt a tekintetem valami guszta kis filéken, amire az volt írva, hogy "Morgóhal". Nem olcsó jószág, 4000 Ft fölött van egy kiló, de gondoltam, kipróbálom. Az árus biztosított róla, hogy istenien lehet grillezni, aki egyszer vitt, az biztos visszajön érte legközelebb. Hát jó. A biztonság kedvéért még rákérdeztem, hogy lehet-e mélyhűteni, mondta, hogy igen, természetesen, ezek mind friss halak. Oké, hát legyen. Hazajöttem, be a mélyhűtőbe. Snitt. Egy hét szünet. December 25.-én gondoltam, előveszem a Morgóhalat. Kókuszlisztben megforgatva, kókuszzsírban elkezdtem őket szépen kisütni. Furcsa szaga volt sütés közben, de mivel számomra ismeretlen hal, hát, gondoltam, lehet, hogy ilyen. Szóval készítettem hozzá salátát, és szépen tálaltam. De a szag nem hagyott nyugodni, egy falatot megkóstoltam, és egy gyors elhatározással a szemétbe löktem az egészet. Ekkor megjelent anyukám (az emeleten laknak), és riadtan kérdezte, hogy ugye nem a kutyának főztem valami csontokat, mert olyan szag van a lépcsőházban. Aznap estére vártuk öcséméket Svájcból, akinek a felesége nagyon érzékeny a rossz szagokra, és nem szereti a halat. Ehhez képest a fél kerületben érezni lehetett... Szóval, biztos finom a Morgóhal, azóta megnéztem más blogokon, sokan kedvelik. Én is szerettem volna kedvelni, de első nekifutásra nem sikerült megbarátkoznunk. Ha valakinek van pozitív élménye ezzel a csinos kis hallal, kérem, jelezze. Nem adom fel!