Egyik kedvenc zöldségem az édeskömény. Csodálatosan aromatikus az íze és az illata, nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Gumója és magja értékes gyógyhatású tulajdonságokkal rendelkezik. Illóolaja segíti az emésztést, görcsoldó, szelesedést gátló hatása van. Teáját már egészen fiatal csecsemők is fogyaszthatják. A gumó íze ánizsos, húsa ropogós. Az ókori rómaiak kis szelencében édeskömény magot tartottak, amit nagyobb lakomák előtt és után rágcsáltak az emésztés megkönnyítésére.
Ez a köret pár perc alatt elkészíthető, utána már csak a sütő dolgozik rajta. Mi a húspástétom maradékával ettük, nagyon finom volt!
1 ½ nagy fej édeskömény, vastag csíkokra vágva
2 fej fokhagyma gerezdjei (hámozva vagy héjában egyaránt lehet)
só, frissen őrölt bors
3-4 ek. szűz olíva olaj
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Az édesköményről az egyik felén levágjuk a szárvégeket, az alsó felén pedig egy szeletet, épphogy csak a végét. Fölülről lefelé kettévágjuk a gumót. Kivágjuk a torzsáját középről, és a rétegeket alaposan megmossuk, lecsepegtetjük. Vastag szeletekre vágjuk, és egy tűzálló tálban szétterítjük. Sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagyma gerezdeket. Meghintjük az olíva olajjal és kb. 40 perc alatt megsütjük. Félidőben nem árt átkeverni, hogy mindenhol egyenletesen piruljon. A fokhagymagerezdek teljesen karamellizálódnak és meglepően édesek lesznek!
...és az almás, amit a főzősuliban készítettünk, hát az volt még csúcs!!! fenséges ízek találkozása volt... mmm :)
VálaszTörlésMegörültem ennek a bejegyzésnek, mert én is nagyon kedvelem az édesköményt.
VálaszTörlésValamelyik este a szupermarketben (zárás előtt 10 perccel a biztonsági őrök morcos pillantásaitól kísérve) oda is mosolygott rám egy formás kis édeskömény, amelyik néhány társával árválkodott a pult egy zugában…. már ugrott is a kosárba…
Elkészítettem. Ízletes, zamatos lett.
Könnyű nyári összeállítás része lett. Készült mellé:
- karfiolos tonhalas „darabos” krém (fűszeres vízben főtt karfiol, olyan puhára főzve, hogy a villától szétesett és pépszerűen keverhetővé vált – kis őrölt szerecsennel, borsikafűvel, tökmagolajjal és hozzá egy kis tonhal saját sós levében)
- és egészen vékony rudakra szeletet angol zeller.
Fokhagyma nélkül sütöttem. Azon kevesek közé tartozom, akik nem szeretik a fokhagymát. A legkisebb mennyiségben sem tolerálom. Nagyon rosszul emésztem: ég-lángol az egész belsőm a szájüregtől a hasam aljáig. Állandó, csillapíthatatlan szomjúsággal, puffadással. Összezavarodnak az érzeteim tőle: nem érzem, ha éhes vagyok és azt sem, ha elég. Ez kb. egy napig tartó állapot. Tapasztalati tipp hasonló „fokhagyma – kerülőknek”: ha mégis beüt a krah, a nyers gyömbér rágcsálás sokat segít!
(A múlt héten valami nagyon hasonlót készítettem zsenge kelkáposztából – a receptje szerint kelkáposzta chips, de annál jóval lágyabba lett a sült zöldség állaga. De nagyon finom volt az is. Csak úgy, magában.)
Az édesköményről mindig egy személyes történet jut az eszembe. Egy kedves ismerősömmel nézetkülönbségünk volt. Ezt – a magunk módján – meg is beszéltük, kinek mi az álláspontja és mik az érzései. Ehhez ő az eszmecsere egy pontján zöldség szimbólumokat hívott segítségül: ő lett a hagyma :-), aki ugyan csíphet és megkönnyezheti az embert, de ezzel együtt, a csípős-kesernyés hártyájával együtt zamatos és értékes.
Én pedig az édesköményt választottam magamnak szimbólumként ebben a helyzetben: karakteres, de mégis lágy, édeskés, különös és segít mindenkinek, akinek valami megülte a gyomrát…. :-)
Nagyon finom! ;)
VálaszTörlés