Mivel pillanatnyilag megbolondult a rendszer és nem enged válaszolni a gesztenye felfújtra írt egyik bejegyzésre, gondoltam írok egy rövidet erről a kérdésről, ami többszörösen felmerült már itt is, és Szendi Gábor blogján is. Mivel én általában elég komolyan kipróbálom az általam ajánlott dolgokat, nem volt más hátra, csináltam egy házi kísérletet.
Három egymást követő reggelen éhomi vércukor szintet mértem magamon, majd utána az első nap megettem 20 dkg nyers almát, a másodikon pontosan ugyanannyi sült almát, végül a harmadik nap főttet, és utána kb. 1 órával újra mértem. Nem volt lényegi különbség a három érték között, és a sült alma még egy hajszállal kevésbé is emelte meg a vércukor szintemet, mint a nyers. Más módom nem volt bizonyosságot szerezni, mert egyébként csak elmélet marad a dolog. Ezzel persze semmi mást nem ellenőriztem, mint a saját szervezetemet, és természetesen aki cukorbeteg, annak pl. sokkal óvatosabbnak kell lennie a főtt gyümölccsel. A lekvárok problematikája nem csak abban rejlik, hogy megfő a gyümölcs, hanem, hogy sokkal több gyümölcs kerül bele, mint amit nyersen egyszerre el lehetne fogyasztani, főzve viszont könnyedén lecsúszik.
Épp a napokban olvastam egy külföldi paleo oldalon egy felsorolást, ami így kezdődött: Don't kid yourself, these things are NOT paleo. (Ne áltasd magad, ezek a dolgok nem paleók) És következett egy lista: olajbogyó, paprika, paradicsom, padlizsán, cékla, sütőtök, gesztenye, só, kávé, kakaó, bacon, stb... Szigorúan nézve ezek valóban nem paleó élelmiszerek, én mégis mindegyiket használom. Mindenki maga dönti el, hogy milyen mértékben akarja követni és betartani ezt az étrendet.
Én főzök és sütök is gyümölcsöt, és nem érzem ártalmasnak a magam számára, de mindenkit kérek, hogy alaposan figyelje meg a saját szervezete jelzéseit, és annak alapján döntsön ezekről a kérdésekről.
Belém bújt a kisördög, rögtön elképzeltem, ahogy Neandervölgyi Zsombor gyűjtögetés közben rátalál a közeli almafa két napja földön pihenő (=erjedő) termésére. Lehajol érte, szemléli, majd jóízűen beleharap...na, de az esetet szemlélő falkatársa figyelmeztetőleg hat rá:
VálaszTörlés- UGH!
(neo-neandervölgyi tájszólás, jelentése: "Zsombikám nehogy megedd mán' azt az erjedésnek indult almát, ki tudja, hogy a megemelkedett szénhidráttartalom milyen hatással lesz a szerveidre!")
Zsombor méltatlankodását fejezi ki az Anyatermészet felé, amiért csak egy mártásra hajazó almát talált az avarban, de ezen állapotán gyorsan felülkerekedve harap egy nagyot a három napja elejtett mammut - kevésbé friss állagú - fülcimpájából.
Zsombor próbálkozása, hogy a húsokhoz gyümölcsös mártást illetve szószt társítson, végül kudarcba fulladt, tehát nem rejtőzött el ez az igény Neandervölgyiék géntérképében. Az étel tehát nem lett a paleo-menük mindennapi része.
A gyümölcsszószos sült hús képzete végül váratott magára néhány százezer évet. Vitatott továbbá az is, hogy a gyümölcsök természetes erjedését az Ember mely földtörténeti korban kezdte el kihasználni kulináris élvezeteinek fokozására.
Az viszont rejtély marad, hogy Zsombor előbb említett próbálkozásának közvetett eredménye-e a későbbi lekvárfőzés szokásának kialakulása.
(forrás: http://www.foodtimeline.org/)
(na most jól megéheztem... kellett nekem ezt a guszta blogot nézegetni... mit nem adnék egy falat finom gyümölcsszószos husiért :)))
VálaszTörlésElmira, köszi szépen a választ!!! Én is szívesen sütök és főzök gyümölcsökkel. Nyersen pedig kilószámra esszük azt, aminek épp szezonja van. Azért éreztem fontosnak ennek a többször vitatott kérdésnek a tisztázását, mert Te és BB olyan bástyáivá, megbízható információ-forrásaivá váltatok a paleo életmódnak, akikre egyre többen hivatkoznak, és akiktől konkrét (és persze szubjektív) álláspontot várnak mindenféle idevágó témában. Véleményvezetők vagytok, kíváncsiak vagyunk elgondolásaitokra. Nagyon örülök, hogy írtál! Minden jót, Éva
VálaszTörlésEsszük nyersen, főzve, sütve, lekvárnak.
VálaszTörlésMost a cseresznyeszezonban (három fánk van, kb. hat hétig érnek) négy kilót híztam.
LOL én is híztam, a szülők cseresznyefájának bő termésén, meg a piacon egyre jobban illatozó sárgadinnyén élve. Candy bar from a tree! (Mark Sisson) Ez a gyümölcsbőség nálunk az egyre gyakoribb sütizést is maga után vonja, gyümis piskóták minden verzióját, torták, tekercsek, egyéb finomságok formájában. :) Dolce vita! Üdv, Éva
VálaszTörlésKedves Mezei Elmira!
VálaszTörlésSzeretnék lekvárt befőzni paleo módra - főképp sárgabarackot. Tudna ebben tanácsot adni?
Köszönettel és üdvözlettel:
Lakos Gábor
Kedves Gábor!
VálaszTörlésElnézést, hogy így megkésve válaszolok. Ha nagyon érett a sárgabarack, akkor minden édesítés nélkül is be lehet főzni, de xylittel is működik. Van, aki gyümölcspektint ad a lekvárhoz, hogy sűrűbb legyen. Az üvegek nagyon alapos fertőtlenítése szükséges. Valakitől hallottam egy erdélyi hagyományról miszerint az üvegbe töltött lekvár tetejére egy kis alkoholt öntenek és meggyújtják. Az alkohol elég, és fertőtleníti a lekvár tetejét. Ezután zárják le az üveget. Szerintem érdemes kipróbálni előbb kisebb mennyiséggel. Én csak annyi lekvárt szoktam főzni, amennyi a hűtőbe befér, nagyüzemi mennyiséget már rég nem, mert nem fogy el.
Üdv,
Elmira